Szülők Iskolája Blog

Amit mondanak erről: "A szoptatás egy létfenntartó reflex, minden nő képes rá."

A szoptatás ma a reneszánszát éli. Érthető, hiszen az anyatej a legideálisabb táplálék a baba számára, tökéletesen semmivel sem helyettesíthető, és olyan immunanyagokat tartalmaz, amelyek az első hónapokban nélkülözhetetlenek. Lelki vonatkozásban is fontos, hiszen meghatározó szerepe van mind a mama, mind a baba további kapcsolatában.

De mi van akkor, ha MÉGSEM tud/akar valaki szoptatni?

Nincs szorongatóbb érzés, mint amikor a szülés után a gyerekre vonatkozó 2-3 szavas érdeklődés után a legtöbb rokon, ismerős azzal nyaggat, hogy „na és, van már tejed?”.
Ha a válaszunk nem, akkor aztán jön a sok jótanács, ötletelés, és sztorizás, hogy ki, mikor, mit tett/evett/ivott annak érdekében, hogy megjöjjön a teje.

Ez teljesen elfogadott akkor, amikor valaki kíváncsi is ezekre az útbaigazításokra, és tényleg szeretne szoptatni.

Ha valakitől nem teljesen idegen a szoptatás érzése, és picit is szeretne szoptatni, akkor mindent bele, és tényleg pozitívan kell hozzáállnia a dologhoz, mert a kutatások azt bizonyítják, hogy aki pszichésen lemond róla, annak valóban nehezebben indul be a tejtermelése. 

De legyünk őszinték, ebben is különbözőek vagyunk, és vannak közöttünk olyanok is, akik azt gondolják, hogy inkább nem szoptatnának a mellük esztétikája miatt, vagy a kötött időbeosztás miatt, vagy mert egyszerűen idegen tőlük az az érzés, hogy valaki az ő testnedvével táplálkozzon.
És ezeket az anyukákat is meg kell értenünk. Sokkal rosszabb, ha az állandó nyomás és elvárás következtében mégis vállalják a szoptatást, mert ez a teljes elfogadáson alapuló, szeretetteljes anya-gyerek kapcsolatban ejthet csorbát.

A szoptatásnak van egy másik árnyékos oldala is. Egyeseknek épp ellenkezőleg, hamar és nagyon beindul a tejelválasztásuk. Olyannyira, hogy a mell szétdurran a tejtől, begyullad, és 40 fokos lázunk lehet.
A szoptatás, de maga a lét is fájdalmas ilyenkor, olyan érzés, mintha megannyi méhszúrás érte volna a mellünket. Szerencsés esetben pár nap alatt ugyan elmúlik a láz , de a szoptatás fájdalma mélyen beivódhat a tudalattinkban, és már előre félni fogunk a következő alkalomtól, amikor kisdedünket megetetjük.

Eléggé nagy tudatosság kell ahhoz, hogy mindkét esetre felkészüljünk, de mindenek előtt tájékozódjunk a témában, hogy eldönthessük, hogy melyik választás a számunkra testhezálló. És egyik döntésünket se szégyelljük, ne hagyjuk magunkat akaratunk ellenére befolyásolni, mert mi vagyunk a szülők, és mi tudjuk, hogy mi a legjobb a Mi kisbabánknak, és saját magunknak.

Beszéljünk nyíltan a tabuknak számító dolgokról, hiszen ezekben van a kiút nyitja.

Emmát másfél évig szoptattam, Lina még mindig erősödik anyatejjel is, tehát senki ne gondolja azt, hogy ezt a cikket valamilyen védekezés íratta velem.

(A festmény: Jan van Eyck: Szoptató Madonna. 1438.)